Kállay Ilona színésznő emlékére

Kállay Ilona kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész Munk Ilona nevén született Miskolcon 1930. december 14-én.

Édesapja Munk Imre (1898–1973), édesanyja nagykállói Kállay Ilona (1903–1938), akit hétévesen vesztett el. Művésznévként később az édesanyja nevét vette fel. Nevelőanyja Lontay Margit színésznő volt.

Érettségi után kirakatrendezőként és segédgrafikusként dolgozott, jelmeztervező szeretett volna lenni, de egy amatőr színjátszókörben felfedezték színészi tehetségét. Jelentkezett a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1955-ben diplomázott. 

Első férje Szénási Ernő színművész volt. Még főiskolásként hozta világra a lányát, akitől később unokái is születtek. 

A József Attila Színházhoz került, ahol megismerte második férjét, Kautzky József színészt, akivel több, mint 50 évig éltek legendásan boldog házasságban.

1982-ben szerződött Vidám Színpadhoz. 1997-től haláláig a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt.

Sokat foglalkoztatott színésznőként a színpad mellett rendszeresen szerepelt a rádióban és a televízióban is.

Főbb színpadi szerepei közé tartozott Tatjána (Gorkij: Kispolgárok), Szidónia (Csiky: Buborékok) és Orbánné (Örkény: Macskajáték).

Olyan filmekben és tv-sorozatokban láthattuk, mint A fekete város, Hamis a baba, Eszkimó asszony fázik, Szerelem első vérig, Szomszédok, Kristóf a magánzó, Muslicák a liftben.

Intelligenciája, kulturáltsága, olvasottsága a neves pályatársak közül talán Schubert Évához, Tolnay Klárihoz volt hasonlatos.

Munkásságát 1961-ben és 1975-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1979-től Érdemes művész lett, 1997-ben vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, majd 2001-ben a Vörösmarty-gyűrűt.

74 éves korában 2005. július 15-én hunyt el.

ATEMPO.sk
Fotó: Ráday Mihály és Szalay Zoltán / Fortepan, archívum