Egyszerű, mégis hatásos mozdulatokkal, erős élményt hagy a nézőben a Képzelt riport egy amerikai popfesztivál komáromi előadásában. Meredith Hunter szerepében a táncával kiált a bűnösök meglakolásáért. Vajkai Eyram Sophia tűpontosan mutat, fontos és nehéz pillanatokat. A minap meglátogattuk otthon, Keszegfalván.
Amíg a falut jártuk, Sophia arról mesélt, hogy
- Megszokta, hogy Zsófinak hívják
- Már kiskorában érezte, hogy errefelé más az élet
- Osztálytársnőivel ment a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musical táncos-válogatójára
- Családjából többen a színházban dolgoznak
- Milyen volt a munka Gergye Krisztián koreográfus rendezővel
- Melyik premierajándéknak örült a legjobban
- Táncos mesterei még nem látták az előadást
- És az is kiderült, hova készül az alapiskola után.
Az Édes sarokban találkozunk. Csendes a falu hétköznap késő délután. A vendéglátóhely terasza napsütésben fürdik. Szia Zsófi! Köszön neki a tulaj. Mosolyog és visszaköszön.
„Megszoktam, hogy a faluban mindenki Zsófinak hív, otthon is Zsófi vagyok. Eleinte mindegy volt, hogy Sophia, vagy Zsófi, de mostanában kezdem azt érezni, hogy
a Zsófi a kiskori énem volt, a Sophia pedig a nagykori énem. Most már Sophiaként mutatkozom be, miközben azért Zsófi is itt van belül, valahol”
– mosolyog a komáromi Munka Utcai Alapiskola kilencedikes tanulója. Itt van velünk a teraszon anyukája, Ellen Forson, akihez angolul szól, húga, az ötödikes Emefa Olivia és nagybátyja, Vajkai Péter is. „Angol műsorokat nézünk a tévében, de anyu tanul magyarul, rendesen beszéli a nyelvet. Ápolónő Bálványon, az öregotthonban. Ghanában, Togoban volt gyermek, nyolcan voltak testvérek. Nagy forgatagban nőtt fel. Ezért lett nekem is testvérem, hogy közösen tudjunk felnőni és érezzük az egymás iránti törődést” – meséli a lány, közben csillog a szeme.
Nagyvárosi életet szeretne élni
Felkerekedünk, és a faluba indulunk. A községi házak felé vesszük az irányt, amelyek körül nincs kerítés. Megállunk egy fa mellett. Sophia közben elmondja, szülei Észak-Írországban találkoztak, ő is odakint, Antrimban született. Később London mellett, Gillinghamban életek, mielőtt 2018-ban műszerész édesapja szülőfalujába költöztek.
„Már kiskoromban éreztem, hogy errefelé más az élet. Odakint mindig esett az eső. Keszegfalván minden családiasabb. Ahogy növök, tudom becsülni, hogy milyen jó itt, és milyen remek, hogy egy kis közösségben mindenki ismeri egymást. Miközben azt is érzem, hogy ki szeretnék törni és egy nagyvárosi életet szeretnék élni, mert engem mindig is az vonzott” – fogalmaz a rügyező ágak között.
Kis közösség a nagyobb tánckarban
Arról már a művelődési központ melletti parkban beszél, hogy a Komáromi Jókai Színház is kedves helye. Nagymamája nézőtéri felügyelő, nagyapja színházi tűzoltó, kisebbik fiuk a portás. „Két osztálytársnőmmel mentünk a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical táncos válogatójára.
Arra gondoltunk, hogy tizenöt fölött a lányok a mi korunkban már kissé lusták, úgysem lesznek sokan. Elkerekedett a szemünk, amikor több mint százan jöttek aznap délután a válogatóra.
Leesett az állunk. Szomorú voltam, hogy a barátnőim kiestek, másrészt örültem, hogy új embereket ismertem meg. Mostanra már van egy kisebb közösségünk a nagyobb tánckaron belül, de természetesen mindenkit nagyon szeretek.
Mégis Fehér Ádámmal, Szőcs Eszterrel, Komjáti Edinával, Majer Jázminnal nagyon közel állunk egymáshoz, Németh Levit és Pleva András Álmost sosem hagynánk ki semmilyen buliból, de Nagy Enikő is fontos tagja a kis csapatunknak” – sorolja a táncosnő, aki két éve show-tánc Európa-bajnok lett.
Szomorú benyomás az emberi természetről
Meredith Hunterről a próbafolyamatig nem tudott semmit. Vallotta be a keszegfalvai művelődési központ lépcsőin. Szereti a zenét, a koncerteket. „Kikerestem, hogy kicsoda volt Meredith Hunter. Amikor elolvastam a történetét, és kiderült, hogy elengedték a bűnözőt, aki meggyilkolta egy popfesztiválon, nagyon szomorú benyomásom lett az emberi természetről” – néz a szemembe. Gergye Krisztiánról, a musical koreográfus rendezőjéről csillogó szemmel beszél. – „Úgy állt az egészhez, hogy absztrakt előadás lesz, az összes tánc elvontabb. Mélyebben kell értelmezni mindent, mint amit lát az ember.
Minden táncpróbát azzal kezdett, hogy na, akkor most kísérletezünk egyet.
Szerintem az valamennyiünk számára emlékezetes marad, amikor gurultunk a földön, és egymáson is át kellett gurulni. A néző számára látványos elem, mi viccesen fogjuk fel, és élvezettel csináljuk. A második felvonást szólóban nyitom, zene nélkül. Az egyedül bulizás nevetséges is lehetne, ezért ott próbálom magam maximálisan megnyitni. Amikor a közönség felé fordulok, és úgy táncolok, egy kicsit őket is bevonom ebbe az élménybe. Azután újra és újra megtörténik a tragédia.
A fináléban, mint jogtalanul megölt egyetlen áldozat büszkén és vidáman táncolok mintegy a mennyországban” – vallja a kiskora óta a balettban és a hip-hopban is otthonosan mozgó Sophia.
Kiselefánt a nagyszülőktől
A focipálya felé tartva az örömét osztja meg a lány. Amely hatalmas volt, amikor meglátta barátnője rózsaszín virágokkal teli csokrát. „A szüleimtől kaptam egy karkötőt, amely most is rajtam van. A nagyszüleimtől egy kis elefántot kaptam a Pandorámra. Ez örökké emlékeztetni fog a Képzelt riportra. A szívet a tizennegyedik, a virágot a tizenötödik születésnapomra kaptam. A kiselefánt áll a legközelebb a szívemhez. Mestereim a komáromi Niki Dance Sport klubból, amelynek színeiben versenytáncos vagyok, Čenky Nikoletta, az alapító és Csorba Máté, a táncklub jelenlegi vezetője még nem látták az előadást. Alig várom a véleményüket” – jelenti ki a táncosnő, aki korábban, nem sokkal azután, hogy Keszegfalvára költöztek, az Óz, a csodák csodája komáromi előadásában szerepelt, mint kis Mumpic.
Naplemente
A focipálya széléről, a keszegfalvai naplementében gyönyörködve, nagyot sóhajt Vajkai Eyram Sophia.
„Sokan mondták, hogy a színpadra, a táncra születettem, és van érzékem ehhez. Ezek a biztató szavak a szívemben maradnak”
– néz a messzeségbe a lány, aki hamarosan a Komáromi Selye János Gimnáziumba felvételizik majd. – „Nagyon várom, hogy milyen lesz ott a közösség, és milyen új élmények várnak” – teszi hozzá. Azután hosszan nézem az asszonyt és lányait, amint hazafelé mennek a naplementében. Mondtam már, hogy Eyram jelentése Isten áldása?
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Komáromi Jókai Szín ház – Dömötör Ede
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
