Különleges művészi összefogás eredményeként mutatta be a budapesti Játékszín a „Teréz körút 48” című új dalát, amely egyszerre tisztelgés a színház hagyományai előtt és modern, érzelmes lenyomata annak a közösségi élménynek, amely estéről estére életre kel a Teréz körúti épületben. A produkció ötletgazdája Bank Tamás, a Játékszín igazgatója, aki olyan alkotást szeretett volna létrehozni, amely méltón képviseli a színház szellemiségét és közösségteremtő erejét.
A dal szövegét és zenei koncepcióját Lombos Márton jegyzi, a zenét Juhász Attila szerezte. A felvételben húsz népszerű és elismert művész működött közre – több generáció, különböző karakterek, mégis egyetlen közös hangként mesélve arról, mi történik, amikor „este héttől dorombol a belváros”, és felgördül a függöny.
A beszélgetésből megtudtuk
- hogyan írt dalszöveget húsz színészre Lombor Márton
- mi a munkafolyamata a Juhász Attilával közös dalszerzésnek
- hogy került képbe Quincy Jones, Michael Jackson világhírű producere.
Lombos Márton számára a feladat egyszerre volt inspiráló és összetett. Mint mondja, sokat gondolkodott azon, hogyan lehet úgy beszélni a színházba járás szeretetéről, hogy közben húsz művész is megjelenjen a dalban, mégsem váljon pátoszossá vagy túlzóvá.
„Fontos volt, hogy megmaradjon a hétköznapi ember szemszöge, az a finom varázs, amit akkor érzünk, amikor a színházat választjuk sok más program helyett, és amikor 19 órakor felgördül a függöny”
– mondta portálunknak. A húsz művész miatt olyan szöveget szeretett volna írni, amelyben mindegyikük „mesélhet” valamit. Így született meg a dal egyik kulcspillanata: az óra 18:59-re vált, amikor a város még hétköznapi, de már készül a csodára. A helyszín pedig természetesen Budapest, a belváros esti lüktetésével.
Szöveg és zene kéz a kézben
Lombos Márton ezúttal nemcsak szövegíróként, hanem dalszerzőként is részt vett a munkában – ami számára természetes folyamat, hiszen Juhász Attilával hosszú évek óta így dolgoznak.
„Attilával mindig is ez volt a módszerünk. Már a 2014-es Voodoopest lemeznél is, amivel Fonogram jelölést is kaptunk, ez volt a munka menete: vittem egy sort, amit együtt bontottunk ki, vagyis szövegírás és dalszerzés kéz a kézben jár. Ő egy klasszikus értelemben vett zongoraművész iszonyatosan mély tudással, miközben rajong a popzenéért. Olyan zenei alternatívákat kapok tőle, hogy inkább érzem ezt gyönyörű feladatnak, mint könnyűnek… mintha a világ leggazdagabb vidámparkjában játszanék korlátlan bérlettel.”
„We Are the World”-hangulat a Játékszínben
A dal különlegessége, hogy húsz művész énekli – ritka és ünnepi pillanat a hazai színházi életben. Lombos Márton számára ez valódi művészi kiteljesedést jelentett.
„Amikor Bank Tamás - a színház igazgatója, egy kiváló szakember és akit egyébként emberként is nagyon szeretek - felkért, azt mondta: ebben a We Are the World-ben én leszek a Quincy Jones. A zenei producer, aki kitalálja a stílust, a szerkezetet, a hangszerelést, és hozzá a művészeket, miközben intéz, telefonál, és jelen van a felvételeknél. Ez hatalmas szabadságot adott.”
A dal hangzását olyan zenészek tették teljessé, mint Szolnoki Péter (ének, fuvola), Jász András (szaxofon), Nagy László „Gitano” (gitár) és Szabó Ádám (harmonika). A felvételek egy klasszikus stúdióban zajlottak, Cserni Kálmán „Bogi” vezetésével – „mint a régi szép időkben”.
A legemlékezetesebb pillanat azonban az volt, amikor három nap alatt mind a húsz művész felénekelte a dalt Szolnoki Peti segítségével. Név szerint Falusi Mariann, Gubik Petra, Hernádi Judit, Janza Kata, Kovács Gyopár, Lévay Viktória, Náray Erika, Peller Anna, Szőlőskei Timea, Tóth Enikő, Barabás Kiss Zoltán, Csonka András, Feke Pál, Járai Máté, Kocsis Dénes, Kolovratnik Krisztián, Nagy Sándor, Simon Kornél, Szerednyey Béla, Vadász Gábor és Bank Tamás.
„Mintha ott lettem volna a 80-as évek USA-jában, amikor tényleg csak a minőség számított. Úgy éreztem magam, ahogy Quincy Jones ülhetett akkor a produceri székben.”
A dal, amely összeköt
A „Teréz körút 48” nem csupán egy dalcím: a Játékszín otthonának címe, egy hely, ahol minden este új történetek születnek. A dalszöveg Budapest hétköznapi figuráiból és belvárosi hangulataiból indul, majd megérkezik abba a világba, ahol a színház varázsa életre kel. A produkció legfontosabb üzenete az összefogás – húsz művész, egyetlen közös élmény, amely a színház szeretetéről és a közösség erejéről mesél.
Zaťko Ervin, ATEMPO.sk
Fotó: Játékszín
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
