OTT JÁRTUNK: Legyen egy kis rálátásunk saját hülyeségeinkre – Párterápia a The Art Kulturális Ügynökségben (RIPORT+FOTÓK)

Megdöbbentő, hogy bizonyos értelemben nagyon idevágó az anyag, miközben semmi újat nem mond. Generációról generációra elkövetjük ugyanazokat a hibákat. Mesélte Daniel Glattauer Párterápia – eredeti címén Végzetes szerelem – című vígjátékáról a minap Hargiati Iván rendező a dunaradványi kultúrházban. A The Art Kulturális Ügynökség új produkciójának próbáján jártunk. Riportunk.

A Párterápia főpróbáján megtudtuk, hogy

• Holocsy Katalin színművésznő ajánlotta a darabot
• Tóth Tibor Jászai Mari-díjas színművész, az ügynökség vezetője szerint elérkezett a pillanata egy olyan előadásnak, amelyben a női nem erősen képviselteti magát
• Melecsky Kristóf kétszer is járt pszichológusnál
• Hargitai Iván rendező szerint Katalin és Tibor őszinték és nyitottak a színjátszásukban
• És az is kiderült, hol látható a Párterápia.

„Katalinnak jutott eszébe ez a vígjáték. Elkértük a jogvédőtől, elolvastuk, és úgy döntöttünk, alkalmas arra, hogy bemutassuk. Annál is inkább, mert már eljutott hozzám olyan észrevétel, hogy nem dolgozom színésznőkkel”

– fogadott Tóth Tibor – a virágokkal teli ablakaival rögtön szimpatikus – dunaradványi kultúrház előtt. A The Art Kulturális Ügynökség eddigi előadásai, a Helló, náci!, a Komámasszony, hol a stukker?, a Művészet, a Sóska, sültkrumpli mind férfi darabok, magyarázta a Jászai Mari-díjas színművész, aki most elérkezettnek látta a pillanatot, hogy legyen egy előadás, amelyben a női nem is erősen képviselteti magát.

Ez jutalomjáték, kettőnknek

„Nem mondanám, hogy mirólunk szól, mert a mi házasságunk szerintem még nincs ekkora krízisben” – szögezte le.

„Korunkban az emberek nagy százalékát valószínűleg érinti ez a jelenség. A házastársak életéből több év után már eltűnik az első évek izgalma. Ha pedig a szerelem ellenszenvvé alakul, nem árt, ha segítségért fordulnak, ha egyáltalán szeretnék megmenteni a házasságukat.

Mondom ezt a házasságunk tizennyolcadik évében. Mostanában volt a házassági évfordulónk” – magyarázta.

„Szeretném kihangsúlyozni, hogy igazából huszonöt éve alkotunk egy párt” – kapcsolódott a beszélgetésbe Holocsy Katalin színművésznő.

„Úgy gondolom, hogy ez jutalomjáték, kettőnknek. Egyfajta ajándék. Megkoronázzuk ezt a huszonöt éves évfordulót egy közös örömjátékkal.”

Nehéz az értékesítés

A kultúrház tőszomszédságában lévő Duna-parton, a közeli fotóhelyszínre tartva, arról beszélt Tóth Tibor, hogy az ügynökség eddigi nyolc produkciója közül két zenés irodalmi összeállítást rendezett, és szereplője is a Tetemre hívás című előadói estnek, amelyet Arany János balladáiból és késői lírájából állított össze, illetve, a Viharmadár – avagy bor, szerelem, halál zenés utazás Petőfi Sándor életében és költészetében című előadásnak.

„Színházi előadásban eddig nem vettem részt, mert szerettem volna teret adni a szabadúszó fiatal kollégáknak, alkotóknak. Miközben pályázatot írok, felügyelem a próbafolyamatot, furgont vezetek, ha kell, díszletet cipelek, és, ami a legnehezebb feladat, értékesítem az előadásokat.

Tájainkon ez némileg könnyebb feladat, itt tudják, kicsoda Melecsky Kristóf, Tóth Károly, kik azok a Béhr-testvérek. Magyarországon ők ismeretlenek. Ha pedig ott nincs celeb a plakáton, esélytelen, hogy az előadás behozza a közönséget. Eddig nem tudtam egyszerre a hangosító pult mögött ülni és színpadon is állni. Vörös Zsófia asszisztens érkezésével ezt a feladatot megoldottuk” – avatott be.

Egy kapcsolat folyamatos párbeszéd

Hátunk mögött a Duna ringó hullámaival, arról faggattam Holocsy Katalint, miért szerette meg Glattauer darabját.

„Azért, mert nagyon őszintén és humorral beszél a párkapcsolatról. Az előadás értéke, hogy nem ítélkezik a szereplők fölött, hanem kíváncsian vizsgálja az emberi kapcsolatokat. A szerző pontosan ragadja meg azokat a hétköznapi félreértéseket és kommunikációs zsákutcákat, amelyek szinte minden házaspár életében előfordulnak. 

A darab arra emlékeztet bennünket, hogy egy kapcsolat nem statikus állapot, hanem folyamatos párbeszéd, amely figyelmet, örömet és nyitottságot igényel. Végső soron az előadás nem csupán a párkapcsolatról szól, hanem arról az örök emberi vágyról, hogy valóban meghalljuk és megértsük egymást. Remélem, hogy a nézők nemcsak jól szórakoznak majd, hanem egy kicsit a saját párkapcsolatukra is új szemmel tekintenek az előadás után” – fejtette ki a színművésznő. És hogy tart-e attól, hogy a nézők arra is kíváncsiak lesznek, vajon mi került az előadásba az ő házasságukból? –

„A huszonöt év alatt nekünk is voltak ilyen-olyan tapasztalataink. Bizonyos dolgokat tudtunk honnan meríteni, de nyilván vannak az előadásban olyan helyeztek, amelyek nem a mi életünkről szólnak. Az alaphelyzet szerintem nem annyira ismeretlen egy házaspár életében sem, pláne nem akkor, ha már huszonöt éve alkotnak egy párt” – válaszolta, hozzátéve, mindent átéltek már, amiről az előadás szól.

Jó nézni őket együtt dolgozni

Visszafelé a kultúrházba, a járda mentén álló, népviseletbe öltözött bábuk mellett haladva, megkérdeztem a terapeutát alakító Melecsky Kristóf színművészt, járt-e pszichológusnál. – „Először tizenhárom évesen voltam pszichológusnál. Azért mentünk, mert nagyon fájt a fejem. Kiderült, túl vagyok terhelve. Jól tanultam, tanulmányi versenyekre jártam, fociztam, teniszeztem, zongoráztam. Mindez sok volt. Gimnáziumban volt még egy beszélgetésem a suli pszichológusával. Akkor még nem a karaktert figyeltem. Honnan is tudta volna, hogy egy szer terapeuta leszek a Párterápia előadásában?!” – mondta a színész, és bevallotta, a pszichológia alapból érdekli, sőt az egyetemen mélyebben is foglalkozott azzal, ki is az ember, hogyan lehet közel jutni hozzá lebontva a felesleget, mint a hagymáról a héjat.

Hogy mit tart arról, hogy egy művészházaspárral szerepel? – „Ez egy írott darab. Nem úgy jöttem, hogy akárhogyan is oldjam Tóthék házasságát.

Jó nézni őket együtt dolgozni. Ha jól belegondolok, Tibivel és Katival még nem játszottam együtt” – elmélkedett.

Nem adja magát könnyen

Hargitai Iván rendezőt, a The Art Kulturális Ügynökség eddigi produkcióinak sikerkovácsát, a kultúrház hangulatos, számos csillárral világított, otthonos belső terében álló rendezői asztal mögött kértem rövid beszélgetésre. A Párterápiával sem nyúlt mellé – jegyeztem meg, hiszen Joanna és Valentin Dorek története nagyon emberi, és a nézők szeretik az ilyen darabokat. – „Az eddig munkáink azért sikerülhettek, mert frissen tudtunk klasszikus darabokhoz nyúlni. Ettől volt izgalmas. A Párterápia ugyanazt tudja, mint a korábbi anyagok: praktikus, kevés szereplős, utaztatható, és megint izgalmas témát bontogat, amit színészettel sokkal árnyaltabban meg lehet fogalmazni. Ahogy az eddigieknek, ennek is van sajátos humora, ami még élvezetesebbé teszi az előadást.

A harminctól hetvenig házasok problémája, hogy hogyan tudjuk egymás elviselni évtizedeken át, nagyon komoly meló. Sok energiát és odafigyelést igényel. Nem adja magát könnyen. Ha nem tudatosan kezeljük, gyorsan félre mehet. Az az igazán szomorú ezekben a történetekben, válásokban, hogy ők remek emberek, akik valamikor nagyon szerették egymást, most pedig milliméterről milliméterre megy tönkre a kapcsolatuk, és nem tudják már helyre pofozni. Talán abban segít ez az előadás, hogy legyen egy kis rálátásunk a saját hülyeségeinkre. Generációról generációra ugyanazokat a hibákat követjük el” – adott kimerítő választ a rendező.

Nyáron sincs megállás

A The Art Kulturális Ügynökségben nyáron sincs megállás.

 „A Párterápia premierje a gútai Hajómalom Fesztiválon lesz, utána az Esztergomi Várszínházban játsszuk július 25-én, szombaton este. Szapra és a Gombaszögi Nyári Tábor Pajtaszínházába a Komámasszony, hol a stukker? című előadást visszük, a Hodosi Nagy Lakomán a Sóska, sültkrumpli lesz megtekinthető. Ősztől majd a Párterápia veszi át a stafétát az előző előadásoktól (szerk. megj. látható lesz többek közt a Csábi Színházi Estéken is), és reméljük, sokan lesznek kíváncsiak erre az előadásunkra is” – búcsúzott Tóth Tibor színművész. Majd kezdődött a főpróba.

Kép és szöveg: Bárány János, ATEMPO.sk